Kategória:
Helyi történetek, Helyi történetek

Létrehozva:
2022-07-21 17:46:57

Cikk írója:
Léner Szilvia Mária


Népesség és a jassznyelv


Angyalföld és a vámvonalakon kívül eső többi kültelek betelepülése a XIX. század utolsó évtizedeiben zajlott. Bevándorlók tömege telepedett meg a Váci út két oldalán húzódó gyárak közelében, ahol mintegy 7000 munkást foglalkoztattak. A legtöbb bevándorló a főváros körüli településekről és a Felvidékről érkezett a XIX. század végén, őket követik a dunántúliak, illetve a Csehországból, Ausztriából érkezők. Ezenkívül tudunk még lengyel és nagyszámú, főként német nyelvű zsidó betelepülőkről is. A kerület túlnyomó részét alkotó nagyüzemi munkásság – amelynek száma 1850 és 1900 között csaknem megháromszorozódott – kezdetben még nagyrészt külföldi szakmunkásokból verbuválódott, majd hazai bevándorlókkal töltődött fel. A lakott területeket övező konyhakertek főleg szlovákok és németek birtokában voltak. Az asszimiláció folyamata az 1870-es évektől fokozatosan egyre gyorsabb üteművé vált, 1910-ben a fővárosi munkásságnak már négyötöde vallotta magát magyarnak, szemben az országos kétharmaddal.

 

Műhelyrészlet az 1800-as évek végéről

 

Az etnikai sokszínűség és a német ajkúak nagy száma megnehezítette a részben amúgy is megoldatlan iskolai oktatást. A kerület első iskoláiban a tanítás eleinte magyar és német nyelven folyt. A rendkívül heterogén lakosság körében jött létre a jassznyelv és jasszkultúra, amely Angyalföld egyik jellegzetessége volt a XIX. század fordulója körüli évtizedekben. Zolnay Vilmos és Gedényi Mihály nyelvkutatók 1940-es évekbeli gyűjtésében az „angyalföldi” szó „vagány” jelentéssel külön címszóként szerepel.

Az itt élő ipari proletariátuson belül viszonylag sok volt a jól kereső és kispolgári körülmények között élő szakmunkás: a gépiparban az 1910-es évek derekán 40% az arányuk, amellett, hogy különösen az építőiparban egyre nőtt a betanított munkások számaránya is. A munkásság képzetlen, rosszul fizetett rétegei körében azonban igen nagy volt a fluktuáció, elsősorban az egyre kibírhatatlanabb életkörülmények miatt. A XX. század elején a társadalom peremére szorult tömegek számaránya nőtt, miközben a középrétegek egyre növekvő hányada szintén egyre lejjebb került.

 

Angyalföldi jassznyelv és jasszviselet

A szűkös lakásviszonyok között összezsúfolódott különböző nemzetiségű lakosság asszimilációjának jellegzetes állomása volt a több nyelvből összeötvöződött sajátos jassznyelv, amelyet elsősorban a gyermekek, továbbfejlesztett változatát a bűnözők használták. Előnye volt, hogy a felnőttek, illetve az alvilági körökben nem forgó emberek vajmi keveset értettek belőle. Kindlovits Pál az 1883-ban alapított Váci út 89. alatti elemi iskola 30 éves évfordulójára kiadott kötetben, Nemes Lipót 1935-ös szociográfiájában, majd Adametz Gyula 1947-es monográfiájában nyújt némi támpontot arról, hogy milyen is lehetett ez a nyelv: Már 7-8 éves korban megtanulják a speciális ‚‚jássz’’ nyelvet. (...) Hallom, amint egyik mondja a másiknak: ‚‚Lógjunk már a suliba, mert majd murizik a leri’’ ! (= Siessünk az iskolába, mert majd veszekedik velünk a tanító!) A lopásra és a rendőr kijátszására van a legtöbb szavuk. A lopást a következő szavak jelentik: ‚‚csórni, bugázni, szajrézni, fújni, nyúzni, greifolni, cuffolni, makkázni’’. A lopásnak e sokféle kifejezését mind a gyermekektől tanultam.” (Nemes Lipót, 1935)

‚‚A tanulóink a csibész szavakat és kifejezéseket az iskolakerülő és a tanköteles koron túl lévő dologtalan suhancoktól tanulják. Ilyen csavargó nagyon sok van a környékünkön. A nagy bérkaszárnyák majdnem mindenikében van 1-2 család, amelynek serdülőkorban levő fiúgyermekei sem napszámba nem járnak, se nem tanoncok, se nem diákok. Ezek aztán egész nap az utcán csatangolnak. Bizony a legtöbbször fáradság nélkül akarnak kenyérhez és szórakozáshoz jutni. S milyen tér kínálkoznék erre más, mint a tolvajlás, zsebmetszés és útonállás. A kártyázások, ródlizások, s több effélék, valamint a haditervek kieszközlése télen leginkább a lépcsőházakban, világítóudvarokon, pincében vagy egyéb félreeső helyeken, nyáron pedig üres telkeken (grundokon), a Duna és a Rákos-patak mentén a füzesekben, az iskola környékén levő katonai gyakorlótereken, a Béke téren, a Kiserdőben (a Hungária körút mentén) és az angyalföldi jégvermek mögött, meg a Lepsiben (a Dagály u. és körvasút keresztezésénél) történik.’’ (Kindlovics Pál, 1913)


Az öltözködés

Az 1900-as évek elejének egyik angyalföldi jellegzetessége volt a férfiak hamburgi hajóácsokéra emlékeztető viselete, amelyet Adametz Gyula, kerületünk krónikása szemtanúként így írt le: „Ruhaanyaga bársonyszövet volt, hétköznap barna, ünnepen fekete színű. A kabát rövid és duplasoros gombozatú, erős kihajtással a nyaknál, rávarrott zsebekkel. Az ing rávarrott nyakú, sokszor kézimunkázott, esetleg Petőfi-gallérral. Nyakkendőjük nagy és csokorra kötött volt. Büszkén sétáltak az úton, gomblyukban az elmaradhatatlan virággal, fejükön a jellegzetes stesz-szerrel, magas keménykalappal, idősebbjei nagyszélű, úgynevezett Lasalle-kalappal. Ez a jassztípus az 1910-es években kiveszett.”

 

„Béki srácok” – Béke tér környéki proligyerekek 1935-ben

 

 

A leglakottabb település

Az 1926-os statisztika alapján Angyalföld mintegy 76 000 fős lakosságával és 1049 hektáros területével a legsűrűbben lakott városrész volt. Az 1890-es évektől kezdődtek azok a politikai mozgalmak, amelyek többek között a választójog kiterjesztését követelték. A Szociáldemokrata Párt, valamint a vas-, réz-, textilmunkások és szállítók szakszervezete a kerület munkásságát is tömegesen mozgósította. 1904 és 1910 között állandósult Budapesten az ipari sztrájk-mozgalom. A feszültségek gócpontját a romló életkörülmények, ezen belül is főként a lehetetlen lakásviszonyok, valamint a folyton emelkedő lakhatási költségek jelentették. A mozgalmak, utcai tömegakciók tetőpontját az ún. „Vérvörös csütörtök” (1912. május 23–24.) képezte. A másfél napos zavargásban részt vevő százezer munkás között többezer angyalföldi is volt.

 

Walser harangöntöde 1921-ben

 

Az 1938-tól hivatalosan Magdolnavárosnak nevezett Angyalföld népessége elsősorban gyári munkásokból és magántisztviselőkből állt.

                                                              

 

Forrás:

media13.hu

 

 

 

Városi magazin cikkek

További magazin cikkek »

 

Kiemelt ApróHirdetések

További kiemelt ApróHirdetések »

 

 

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »

 

Helyi szolgáltatók

További helyi szolgáltatók »